42.rész - Csak egy dalt

Sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a nyara :) Szerda van, ami azt jelenti, hogy megérkeztem a történet folytatásával. Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel! Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Nedves puszik sokaságára ébredtem és Harry rekedtes hangjára, ahogy szólítgatott. Lassan felültem, aztán körbenéztem. Tisztult a kép, és nem a megszokott dolgokat láttam magam körül. Zavartan pillantottam Cicusra, aki csak mosolygott rám.

‒        Jó reggelt! – adott egy gyengéd csókot az arcomra – Vagy inkább már délutánt – vigyorodott el. Ebben a pillanatban rájöttem, hol vagyunk.

‒        Mit keresünk a házadban? – kérdeztem álmosan, miközben beletúrtam a hajamba.

‒        Hazafelé elaludtál a kocsiban, ezért úgy döntöttem ide jövünk – magyarázta. Lepillantottam és észrevettem, hogy Hazza egyik pólója van rajtam.

‒        Átöltöztettél? – néztem fel rá.

‒        Igen, gondoltam ez kényelmesebb, mint az a dögös fekete ruha – vigyorgott rám. Ő már fel volt öltözve, úgy sejtettem, jó ideje fent lehetett már.

‒        Hány óra? – néztem körbe.

‒        Kettő múlt, remélem nem gond, hogy hagytalak aludni.

‒        Nem – ráztam meg a fejem. Egy hangosat korgott a gyomrom, mire Haz elnevette magát.

‒        Gyere, csináltam enni – nyújtotta felém a kezét.

‒        Azt hiszem, előbb inkább megfürdenék – nyomtam el egy ásítást.

‒        Oké, törölközőt bent találsz a szekrényben – nyomott puszit a homlokomra.

Kimásztam az ágyból és átmentem a fürdőbe. Gyorsra fogtam a zuhanyozást, mert már nagyon éhes voltam. Egy kék színű törölközőt értem el, így azt magam köré csavarva mentem vissza a szobába. Az ágyra oda volt készítve egy apró alsónadrág, Haz egyik pólója és a még múltkorról itt maradt rövid nadrágom. Megtörölköztem, felöltöztem, ezután csatlakoztam Harryhez a konyhában.

‒        Miért van neked ilyen kicsi alsónadrágod? – ültem le az asztalhoz.

‒        Mosási baleset – vont vállat.

‒        Ó, olyanom nekem is volt már – vigyorodtam el, ahogy felrémlett bennem annak az emléke, amikor egy baleset folytán az összes fehér ruhám rózsaszín lett.

‒        Mit kérsz inni? – ugrott fel hirtelen.

‒        Ásványvizet, de én is tudok hozni magamnak – figyeltem, ahogy elvette a pultról az üveget.

‒        Itt te vagy a vendég, szóval hagyd, hogy én csináljam! – töltött a poharamba.

‒        Köszönöm – mosolyogtam rá. Haz már szedett, de még nem kezdett el enni, ezért gyorsan tettem rizst, meg rántott húst a tányéromra.

‒        Kóstold meg a mártást is! – adta oda a kis tálat – Ez a specialitásom.

A villámat beleérintettem, majd lenyaltam róla egy keveset.

‒        Ez nagyon finom – pillantottam rá elismerően.

‒        Mondtam, hogy ez a specialitásom – vigyorgott rám.

Szedtem belőle a rizsre, aztán összekevertem. Feldaraboltam a husit és elkezdtem enni. Csendben eszegettünk, egyikünk sem szólalt meg. Miután befejeztük az ebédet, együtt elmosogattunk.

‒        Holnap mit fogtok csinálni? – érdeklődtem, miközben az egyik tányért a csurgatóba tettem.

‒        Azt hiszem, próba lesz – törölte le a pultot – Kedden koncertünk van.

‒        És máris próbáltok rá? – pillantottam felé.

‒        Igen, mert valamelyik nap fotózásra megyünk és lesz egy teljes nap szabadunk is valami miatt – magyarázta.

‒        Visszamegyünk a srácokhoz vagy itt maradunk? – kérdeztem.

‒        Vissza szeretnél menni? – fordult felém.

‒        Nem feltétlenül, de ha ma is itt akarunk aludni, akkor nekem kéne majd valami ruha – válaszoltam.

‒        Oké, azt meg tudjuk oldani. Úgy is kell venni pár dolgot, akkor majd beugrunk értük – mosolygott rám.

‒        Rendben – viszonoztam gesztusát.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A kanapén feküdtünk összebújva és a Másnaposokat néztük. Odakint fújt a szél, nagyon erősen gyötörte a fák ágait, de az ég kék volt és a Nap is szépen sütött. Rajtam volt egy vékony kék színű takaró, aminek Harry illata volt. Ő terítette rám, mert feltűnt neki, hogy sokat ráz a hideg. A dohányzó asztalon helyet kapott két pohár, meg két üveg üdítő. A pattogatott kukorica Hazza ölében pihent, egy halványzöld színű tálban. Ő gyakran nyúlkált bele, de én valahogy sosem szerettem tévézés közben enni.

Nem tudom megmondani, hányszor láttam már ezt a filmet, de még mindig úgy nevettem rajta, mintha most nézném először.

‒        Ez oltári! – nevetett fel Harry – Akárki akármit mond, ez a film fenomenális – pillantott rám boldog mosollyal az arcán.

‒        Így van – mosolyogtam rá. Ez a film mindig jó kedvre derít.

A vége előtt negyedórával elfogyott a pattogatott kukorica, így szerelmem aláfestő rágcsálása nélkül ért véget a film. Beleittam a poharamba, amit ezután visszatettem a dohányzó asztalra. Felálltam és nyújtóztam egy nagyot.

‒        Kimegyek a mosdóba – tájékoztattam Hazt, majd kimentem a nappaliból.

Mire visszaértem, Cicus már nem volt ott. A tévét kikapcsolta, a poharainkat, meg a tálat pedig kivitte a helyiségből. A megérzésemre hallgatva a szobája felé indultam meg. Benyitottam és megláttam őt, ahogy a szekrénye előtt állt, valamit nagyon keresett benne. Észrevette, hogy bent vagyok.

‒       Elmegyünk a ruháidért, utána pedig veszünk pár dolgot, oké? – pillantott rám átható zöld íriszeivel.

‒        Oké – bólintottam mosolyogva. Haz kivett a szekrényből egy szürke pulcsit, majd felém nyújtotta.

‒        Ezt vedd fel, nem akarom, hogy megfázz – mondta, miközben arra várt, hogy elvegyem.

Megfogtam a ruhadarabot, majd gyorsan bele is bújtam. Megnyugtató Harry illata volt.

‒        Köszi – motyogtam és az ágyhoz indultam, amin a tegnapi fekete ruhám volt.

Összehajtottam, aztán elindultam vele az előszobába. Cicus is velem tartott és mindketten felvettük a cipőinket, ezután elhagytuk a házát.

Az autóút csöndben telt, kifelé bámultam a kocsi ablakán és csak néha pillantottam Hazzára, aki csak mereven nézte az utat. Megállt a ház előtt és gyorsan bementünk. Louis meg Zayn a nappaliban videojátékoztak, ezért csak halkan köszöntem nekik, nehogy belezavarjak a játékba. A szobámban szedtem össze ruhát, amit beletettem egy szatyorba. A fontosabb dolgaimat pedig belepakoltam a táskámba. Visszamentem a nappaliba, ahol a két fiú még mindig játszott. Haz leült a kanapéra, onnan figyelte őket.

‒        A többiek? – pillantottam rájuk. Felfüggesztették a játékot és ránk figyeltek.

‒        Niall és Macy fent vannak az emeleten, Liam meg Danielle-nél van – válaszolt Zayn.

‒        Ti miért nem vagytok a csajokkal? – kérdezte Harry, ahogy felállt a kanapéról és mellém sétált. A kezemért nyúlt majd, összefonta az ujjainkat.

‒        Perrie most nem ér rá – Zayn hangjában a csalódottság erősen érződött.

‒        El haragszik rám, mert tegnap egy kicsit berúgtam – válaszolta Louis. Ó, igen! Lou az este picit belelendült.

‒        Nem mondod, hogy miután mi eljöttünk, te még ittál? – néztem rá csodálkozva.

‒        Jaj, ne kezd te is! – pillantott rám csúnyán.

‒        Bocs – húztam el a szám. Elég, ha egy nőtől hallja.

‒     Nem maradtok itt, jól gondolom? – Zayn tekintete a táskámra vándorolt, meg a kezemben lévő szatyorra.

‒        Nem, visszamegyünk hozzám – mondta szerelmem.

‒        Oké, de ne felejtsd el, hogy holnap reggel próba van! – figyelmeztette, miközben Lou elindította a játékot.

‒        Jó – bólintott Hazza.

‒        Sziasztok! – köszöntünk el.

Elhagytuk a házat, majd egy bevásárlóközpontnál álltunk meg. Szereztem bevásárlókocsit és együtt végigjártuk a boltot, csaknem egy óra alatt.

‒        Süthetek muffint? – pillantottam fel Harryre.

‒        Szeretnél? – mosolygott rám.

‒        Igen – bólintottam, ahogy levettem a lisztet a polcról.

‒        Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt csinálnod? – a tekintetünk pár másodpercre összefonódott.

‒        Tudom, de szeretném – kezdtem tolni a bevásárlókocsit – Sütőporod és cukrod van otthon?

‒        Aha.

‒        És tojás? – sétáltunk a sorok között.

‒        Az nincs – válaszolta.

‒        Akkor az kell, vaj, kakaópor, papírforma meg csokoládé – soroltam – Tejcsokoládé jó lesz?

‒        Igen – átvette tőlem a kocsi tolását, de csak fél kézzel, a másikkal az én kezem után nyúlt.

Összefűzött ujjakkal sétáltunk a boltban. Megvettük a muffin hozzávalóit és még pár dolgot, ami Haz eszébe jutott. Vett nekem oreos kekszet. Olyan édes volt. Haza vittük a cuccokat, azután a konyhában a helyére pakoltuk őket. Felkötöttem a hajam, aztán elkezdtem csinálni a muffint. Mire összekevertem a masszát, Hazza eltűnt a konyhából. Feldaraboltam a csokit – amiből pár kockát elcsentem –, majd belekevertem a barna masszába, ezután elkezdtem kiadagolni a formákba. Közben Harry visszajött a helyiségbe.

‒        Bekapcsolnád a sütőt? – kérdeztem, de nem néztem fel az adagolásból.

‒        Persze – mondta jó kedvűen. Az összes masszát kitöltöttem a papírformákba.

‒      Ha elalszik a fény, betennéd az első adagot? – kérdeztem, miközben a mosogatóba gyűjtöttem a sütés során felhasznált konyhai eszközöket.

‒        Igen – hátulról átölelt és nyomott egy apró puszit az arcomra – Kakaó ízed van – nevetett fel.

‒        Majd megmosom az arcom, ha már kész vannak a muffinok – kezdtem el a mosogatást.

Mire végeztem vele, Harry két adagot kisütött és még kettő volt hátra, amiből az egyik már a sütőben sült. A szekrényből elővettem egy kis tálat, és a pultra tettem.

‒        Azzal mit szeretnél? – figyeltem fel szerelmem hangjára.

‒        Ebben akarom megcsinálni a habot.

‒        Nekem más tervem van – állt a hátam mögé.

Kaptam néhány apró puszit a nyakamra, meg a vállamra, amivel könnyedén elérte a célját. Megfordultam és a lábaira állva lehúztam őt egy vággyal teli csókra. Felemelt, aztán pár lépés után az asztalra ültetett. Heves csókcsatába kezdtünk, ahogy Haz kezei felfedező útra indultak rajtam. Kis idő múlva levegő hiányában elhúzódtam tőle.

‒        Ki kéne szedni a sütit – motyogtam felnézve rá.

Aprót bólintott, majd a sütőhöz lépett. Kivette a tepsit, azután kikapcsolta a sütőt. A lábaim közé állt és megcsókolt, miközben benyúlva a pólóm alá cirógatni kezdte az oldalamat.

‒        Ne itt! – nyöszörögtem az ajkaira.

A lábaimat a dereka köré kulcsolta és felemelt az asztalról. Lassan, a számtól egy pillanatra sem elszakadva vitt át a szobájába.

 

Összebújva feküdtünk, miközben ő meztelen hátamat simogatta. Egy vékony kis takaró volt csak rajtunk, de még egyikünk sem fázott. Elmosolyodtam, amikor megéreztem ajkait a homlokomhoz érni. Rá pillantottam, és ahogy találkozott a tekintetünk, összemosolyogtunk. Előre dőltem és csókot nyomtam hívogató ajkaira.

‒        Mi legyen a sütikkel? – kérdeztem kissé fáradtan.

‒      Majd reggel megsütjük őket – ült fel – Van kedved megfürdeni velem? – nézett rám csillogó szemekkel.

‒        Igen – mosolyogtam rá. A nap tökéletes zárásaként vettünk egy jó hosszú forró vizes fürdőt.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Reggel korán keltünk, hogy be tudjam fejezni a muffinokat. Úgy döntöttem elmegyek Harryvel a próbára és viszünk a sütikből a többieknek, elvégre úgyis imádják a muffinjaimat.

Reggeli után elcsomagoltuk a sütik egy részét, azután együtt elindultunk a próbára. Megint ahhoz a hangárszerű épülethez mentünk.

‒        Mindig itt próbáltok? – érdeklődtem, ahogy kiszálltunk a kocsiból.

‒        Többnyire, de amikor úton vagyunk akkor sokkal kisebb helyeken is. Ezt jobban szeretjük, mert majdnem olyan, mintha koncerten lennénk – magyarázta, miközben befelé mentünk.

‒        Sziasztok! – üdvözöltük a már ott lévőket.

‒        Josh és Sandy hol vannak? – kérdezte Hazza körbenézve a helyiségben.

‒        Úton ide, szóltak, hogy kicsit késnek – válaszolta Liam.

‒        Mi van a dobozban? – bökött felé Niall.

‒        Muffin, kértek? – néztem végig rajtuk mosolyogva.

‒        Igen – vágta rá szöszi csillogó szemekkel. Leszedtem a doboz tetejét, majd körbekínáltam őket.

‒        Ez nagyon finom – pillantott rám Louis elismerően.

‒        Köszi – elmosolyodtam és letettem a muffinokat egy ott lévő kis asztalra – Eleanor megbékélt már? – fordultam felé.

‒        Még nem – rázta meg a fejét Lou csalódottan. Együtt érzően pillantottam rá.

‒        Van itt valahol mosdó? – néztem Harryre.

‒        Aha. Arra egy kicsit bentebb – mutatott balra.

Elindultam az említett irányba, és éppen csak elértem az ajtóig, amikor elcsíptem Liam kérdését:

‒        Milyen volt csak kettesben lenni? – hangjában őszinte kíváncsiságot véltem felfedezni.

‒        Tök jó, minden simán ment – válaszolt Harry. Szerintem is jó volt. Megnyugodva léptem át a küszöböt.

Mire visszaértem, a zenekar két hiányzó tagja már ott volt, éppen a sütijeimből ettek. Pár perc múlva elkezdték a próbát, amit előttük ülve figyeltem. Tetszett, hogy Cicus a szólói alatt folyton kereste a tekintetem. Végig énekeltem velük minden dalt, nagyon jót buliztam a székemen.

‒        Emily, kérlek, gyere ide! – beszélt a mikrofonjába Zayn.

‒        Miért? – kiabáltam zavartan.

‒        Csak gyere ide! – kérte újra. Kelletlenül – a földön lévő kábelekre nagyon figyelve – sétáltam oda hozzájuk.

‒        Mi az? – vezettem végig a tekintetemet rajtuk.

‒        Tessék – nyomott a kezembe Li egy mikrofont. Lebámultam a kezemben lévő tárgyra.

‒        Mit csináljak ezzel? – néztem fel Liamre. Kérdésemet nevetés követte.

‒        Hát énekelj bele – vigyorgott rám Niall.

‒        Nem, biztos, hogy nem – próbáltam Haz kezébe nyomni a mikrofont.

‒        Nem Em, szeretnénk hallani a hangodat – tolta el a kezem Harry.

‒        Nem, én nem tudok énekelni – tiltakoztam. Előttetek biztosan nem.

‒        Most hazudsz – figyeltem fel Louis hangjára – Egyszer már hallottunk énekelni – vigyorodott el.

‒        Mi, mikor? – kérdeztem döbbenten. Az lehetetlen. Arról tudok, hogy Niall hallott már, de a többiek biztos nem.

‒        Amikor Shane-nek énekeltél – válaszolt Liam. Az nagyon régen volt már.

‒        Nem akarok énekelni – jelentettem ki. Hazza mellém lépett és átölelt.

‒        Csak egy dalt az én kedvemért, na – suttogta kérlelően a fülembe.

‒        Nem – ráztam meg a fejem.

‒        Kérlek, nem kell egyedül elénekelned, segítünk neked, igaz? – húzódott el tőlem.

‒        Igen – vágták rá a többiek egyszerre.

‒        Melyik dal lesz az? – kérdezte Zayn.

‒        A Change my mind – válaszoltam. Ez úgyis illik a helyzethez.

‒        Oké, akkor kezdjük! – szólalt meg Liam.

A zenekar tagjai játszani kezdtek. Figyeltem Louis-t, így sikerült egyszerre elkezdenünk a dalt.

‒        The end of the night We should say goodbye But we carry on While everyone’s gone – egymást nézve énekeltük.

Zaynnel is így ment, Harry viszont gonosz volt, mert csak a szövege első sorát énekelte el velem, utána nem segített, de addigra már annyira belejöttem, hogy nem hagytam abba.

‒        Nem tudom mitől féltél annyira, ügyes voltál – nyomott puszit az arcomra Haz, miután befejeztük a dalt.

A próba után visszamentünk Cicus házába. Összeszedtem a ruháimat, mert úgy döntöttünk, hogy estére visszamegyünk a többiekhez.

‒        Cicalány, beszéltél már Shane-nel? – kérdezte Hazza a kanapén ülve.

‒        Még nem – pillantottam félre. Szerintem nem is fogok.

‒        Szeretnéd, ha inkább én beszélnék vele? – ajánlata hallatán döbbenten néztem rá – Csak egy ötlet volt – emelte fel a kezeit védekezésképpen a reakcióm láttán.

‒        Megtennéd? – kérdeztem hitetlenkedve.

‒        Igen – mosolygott rám.

‒        Szeretlek! – érintettem össze az ajkainkat.

‒        Én is – mélyítette el a csókunkat. Haz elhúzódott és egy mély sóhajt követően megszólalt: – Mondanom kell valamit, de kérlek, ne akadj ki! – mondta lassan.

‒        Harry, miről van szó? – néztem rá félve. Úgy utálom, amikor valaki így kezdi.

‒        Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy az új tetoválásom Gemma miatt van? – pillantott rám.

‒        Igen – bólintottam lassan, nem nagyon értettem, mit akar ezzel.

‒        Az az igazság, hogy nem voltam veled őszinte – bökte ki.

‒        Tessék? – döbbenten vezettem fel tekintetemet az arcára. Mi van?

‒        Azt a G betűt miattad varrattam – vallotta be.

‒        Miattam? Ezt most nem értem – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Pedig azt hittem, hogy ennyiből már rájössz… Gwendolyn – az utolsó szót elnyújtva mondta ki.

‒        Ezt te honnan tudod?

‒        Találkoztam a személyiddel – vigyorodott el.

‒        Miért csináltad ezt? – Ez őrültség.

‒        Mert szeretlek – válaszolta egyszerűen.

‒        De ezt nem egyszerű eltávolíttatni – néztem rá kétségbeesetten.

‒        Nem is akarom leszedetni – Alig több mint egy hónapja vagyunk együtt, ez nagyon nagy hülyeség volt. Csendben maradtam és csak mereven magam elé bámultam. Harry ezt ennyire komolyan gondolja? – Cica, mondj valamit! – csúszott közelebb hozzám. Arcáról némi kétségbeesés tükröződött. Azt hiszem, nem úgy fogadtam a hírt, mint ahogy ő azt várta.

‒        Miért most mondtad el?

‒        Mert éltem a gyanúval, hogy kiakadsz majd és nem akartam, hogy a tánc előtt baj legyen. A műsor mindkettőnknek fontos volt – magyarázta. Ott a pont.

‒        Ezt más is tudja? – félve kérdeztem meg.

‒        Nem. Úgy tudják, hogy Gemma miatt van, és nem tervezem elmondani senkinek sem. Ez csak kettőnkre tartozik, a fiúk sem tudják – nyomott puszit az arcomra.

‒        Köszönöm – hintettem apró csókot az ajkaira.